A Nature tudományos lap friss számában ismertetett kutatás kimutatta, hogy az ember már a mezőgazdaság hajnalán kapcsolatba kerül a méhekkel. A történelem előtti népek talán háziasították a vadméheket vagy orvosságnak és élelemnek gyűjtötték a mézet és a viaszt - tudósított a BBC hírportálja. Richard Evershed, a Bristoli Egyetem tudósa, a kutatás egyik vezetője elmondta: az ember és a méh kapcsolatának legkorábbi bizonyítékát tárták fel.
A méhek méze az emberi kultúra részét képezte évszázadokon át, méhsejtek, méhrajok és mézgyűjtés már a barlangrajzokon is látható. Arról azonban alig volt közvetlen bizonyíték, hogy mikor és hol kezdett az ember a rovaroktól mézet és viaszt gyűjteni. Tudósok egy nemzetközi csoportja több mint hatezer cserépedényt vizsgált meg, hogy feltérképezze a méhészkedés kezdeteit az utolsó jégkorszak végét követően, mintegy tízezer évvel ezelőtt. A vadászó-gyűjtögető életmódról ekkor kezdett az ember áttérni az első növények termesztésére, állatok tartására.
Az ember és a méhek kapcsolatára utaló legrégebbi, majdnem 9 ezer éves nyomot a mai Törökország területén találták. A méhviasz néhány évezreddel későbbi nyomaira a Balkánon, a mai Görögország, Románia és Szerbia területén, később a Közép-Európába vándorló első földművesek leletei között bukkantak. Nagyjából ugyanerre az időre nyúlnak vissza az észak-afrikai viasznyomok is.
Az északi határ a mai Dánia lehetett, annál hidegebb éghajlat már nem kedvezett a rovarnak. A több ezer átvizsgált írországi, skóciai, norvég vagy svéd kőkori edény között egyiken sem találtak viasznyomokat - magyarázta Alan Outram, az Exeteri Egyetem tudósa, a kutatás másik vezetője.
A viasszal talán fegyvereik kőhegyeit ragasztották meg vagy az edényeket tették vízállóvá. A méz az édesség ritka forrása lehetett étrendjükben.
"A rengeteg édes étel a legutóbbi idők fejleménye, a régmúltban igen nehéz volt hozzájutni. Kutatásunkból kiderül, hogy Európa első földműveseit erősen foglalkoztatta a méhek értékes mézének megszerzése" - tette hozzá Outram.